Elstartolt a Voice

Jang Hyuk és Lee HaNa főszereplésével elstartolt az OCN új sorozata a VOICE. Az első rész után vegyes érzelmekkel kezdtem a bemutató megírásába. A Signal emléke még túl friss, így elkerülhetetlen a hozzá való hasonlítás. A Voice sajnos nem éri el azt a szintet, ahogy a Signal nyitott, de szerénykednie sem nagyon kell.

A történet sajnos nem sok újat hoz: Adott egy rendőrtiszt, akinek a feleségét rejtélyes körülmények közt meggyilkolják. A felesége halálát képtelen feldolgozni, így egyre mélyebbre (alkoholizmus) csúszik és utcai járőrként végzi. Mígnem újból találkozik a rendőrnővel, aki a felesége segélyhívását kezelte 3 évvel korábban és közösen próbálnak segíteni a bajba jutottakon.

A Voice sajnos elhasal a komolyságon. A nézőt szájbarágósan vezetik végig a rendőrségi intézkedéseken (ezzel hülyének nézve mind a rendőri munkát, mind a nézőt). Sajnos nem jut elég mélység a karaktereknek sem, egy-egy, a rendőrségtől távol eső helyszín segítene megérteni a főhőst is, úgy talán együtt tudnánk érezni vele, de jelenleg maximum szánalmat válthat ki belőlünk. De az első epizódban nem volt másodperc, ahol épp nem bűntény, vagy épp ne rendőr ne lett volna a képen. Épp ezért a rész közepe tájékán már rengeteg helyen kilógott a lóláb (Miért hagyják egy közrendőrnek, hogy a feljebbvalóit zaklassa? Miért tolják ennyire nyilvánvalóan az arcunkba a sáros feletteseket?), s már-már kezdett volna unalmassá válni az egész, amikor egy hihetetlen sablonos és lapos húzással inkább áttértek az akcióhoz. Ez mentette meg az epizódot, mert ha valamiben jó a Voice, az az adrenalin pumpa. A második fél órában bőven kapunk izgalmakat, alig van időnk levegőt venni.

Még nem tudni, hova fog kifutni a Voice, epizódonként kapunk-e megoldandó esetet, vagy hosszan elhúzódó nyomozásban lesz részünk… valószínű a kettő között fognak állást foglalni a készítők. Mi nézők pedig reménykedhetünk, hogy az izgalmas jelenetek minősége nem csökken, de párbeszédek és a karakterek is felnőnek melléjük.

pon7

 

Vélemény, hozzászólás?